Ritkán megyek emberek közé szomorú vagyok néha egészen szememre húzom a kalapom
esztendők homokot csikorognak a fogaim között
ki kergeti szét alólam egyszer az összekígyózott utakat
a pusztulás fekete angyalai keringnek a városok felett Read More
amerikába kéne költözni szerelmem
libertárius rednecknek kéne menni
a gondoskodó államtól jobban mint
egymástól rettegni mint két igazi
cowboy a nyugvó napba ellovagolni
messzire a hold hátsó udvaráig és
ott kézen fogva heverészni miután
szitává lőttük és elástuk egymást
tábori formagyakorlatok 3
A templomot lebontották, talaj
maradt helyén csak, néma kő a föld
mélyén, halom fölötte, városok
sarjadnak, egyre újabb rétegek.
Csak akkor jön fel újra fényre, ha
lebombázzák és újraépítik.
(kép)
tábori formagyakorlatok 2
zöldségeskertemben, borzalom, éjjeli partit
rendez a sündisznó és engem nem hagy aludni
kérlek mondd, micsináljak, avar közt hogy ne zörögjön
majd a kutyád megfogja, ne félj megpusztul a beste
táborozós formagyakorlatok 1
Vonatos korszakát éli barátném
Fia épp, s kérdezi: „Mesét mit találnék
Ami őt leköti, mert mindegyikben van
Tanulság, didakszis, átlátszó párhuzam.
Asztrofizikát is kötetszám elfogyaszt,
De mesét nem eszik. Valami okosat
Adhatnál.” „Nem tudom, nekem is dilemma.
Alszom rá. Addig is itt egy régi Lem ma.”
hosszú idő után egy kocka-ujjgyakorlat, küldeném Efkúnak, a kollégáimnak és mindenkinek, aki szereti
a szerelmem kinyírta az internetet otthon
újraindítottuk a routert de nem változott
semmi úgyhogy felhívtuk a szolgáltatót is
becsült várakozási idő harminckét perc de
Read More
Az idő urai lárva- és bábállapot nélkül,
kifejléssel szaporodnak,
végső formájukban bújnak elő
a hímek fejéből,
és onnan már csak nőnek.
Bartók Görgy limerickjei
Van egy arc, a lakhelye Szíria.
Vagyis volt, de többé nem bírja.
Vagyis egy millió.
Migránsnak lenni jó!
Már mifelénk ez a hír jÁrja.
K. O.-nak
Először csak nem lehet írni neked,
gondolom, rám haragszol,
vagy új-zélandra szöktél kecskepásztornak,
a magunkfajtával néha előfordul,
közben látom, a patkányok
menekülnek a süllyedő posztról,
amihez utoljára szóltál.
A blogod áll még, törékeny kontinens,
abszolútumnak hisszük, aztán elfelejtjük
menteni a menthetőt,
a képeket,
az utalások formátlan csonkjait –
archívumokból, innen-onnan még
pillanatokra rekonstruálhatunk,
de a legbőkezűbb helyről is
egyszer kilomtalanítanak.
Mire száz év múlva egy történész
fosszíliákból összerakna,
humusz és nyelv leszel egészen,
vagy legfeljebb, ha a nyomás elegendő,
szénné és mémmé válsz.
[nem vok vele elégedett, de verziókész állapotban hever egy ideje már, úgyhogy kirakom]
most, hogy itt állok, eltelt némi idő,
visszajutottam a dolgok kezdetéig,
megszereztem mindent, amit kívánni szokás
abból a helyzetből, ahonnan én jövök:
van munkám. megbecsülnek.
saját szobám. családom.
nem kell kenyéren és tejen élnem,
csirkefarhátért sorban állnom –
Read More