Jövünk, jövünk, a dob pereg, te-ronda-ronda-ronda-rom!
Jövünk, jövünk, a lég remeg, te-rúna-rúna-rúna-rom!
Vasudvard vár! Vasudvard bár ős sziklafal és kő és zár
Vasudvard bár rideg, szilárd, csak puszta kő és csont-kopár
Megyünk, megyünk, itt jő a had, a fal reped, a zár hasad
A láng lobog, vad tűz ropog, kohó hörög, a láb dobog.
Fuss homály, ma reng a föld, jövünk, jövünk, a dob pereg
Vasudvard, jő a végzeted,
A végzeted, a végzeted!
Már megint itt vagy? A többieket sose látom erre. Nem mintha baj lenne, gyere csak be. Hogy vannak anyád virágai? Néha látom, ahogy beszélget velük, nem tudom, miket mond nekik, de biztos szép lehet, ha ennyire nőnek tőle. Van teám ott hátul, szolgáld ki magad. Nekem most dolgom van a géppel, megint vacakol, nem ad kapcsolatot valami miatt, de amíg az a disznófejű kinaj nem tolja ide az arcát, addig esélyem sincs rá, hogy rendesen megjavítsam. Pedig nyakunkon az Ünnep, nem maradhatunk kapcsolat nélkül. Még a végén ránk jön valami ork horda mulatozás közben, aztán az őrök meg leshetik onnan a külső Körből, ahogy széthordják darabonként a falut is meg minket is. Te jóban vagy Urlahhal, ha látod, szólj neki, hogy jöjjön át, hátha kitalál valamit. Borzasztó ember, de ezekhez nagyon ért.
Read More
