• Home
  • Rólam

Világanyám

megszabadított univerzum, gyönyörű univerzum.
  • Home
  • Rólam

Címke: eső

10 március 2014

goodall néni jegyzetei

(házi feladat slamináriumra)

[a hajón]

Itt vagyok, alattam a víz, ez a most mindennek a kezdete. A céljaimat ismerem, megalkottam őket. Hisznek bennem. Mit látnak, hogy ennyire hisznek bennem? Látványos, csapongó értelem vagyok, de talán átverés az egész és mégsem az van, hogy a dolgokra születni lehet. Itt van ez a kifogástalan modorú úr, kávét rendel, és tudom, hogy amikor legközelebb találkozunk, ismeretlen lesz újra. Félek tőle és fogalmam sincs, miért. Talán az a könnyedség, ahogyan semmibe veszi a szolgát, hanyag intés, írd a többihez. Nem tudja, hogy én is egy voltam közülük, ezért vagyok itt.

[az első éjszaka terepen]

Most hallgatjuk az éjszakát, itt ez a nemzeti sport. Körbemesélnek. Felét ha értem, valami Mahmud akit a zebracsődör fölkergetett a fára. Nekem ilyenek sose jutnak az eszembe. Hamar elfelejtik, hogy ott vagyok, telítődöm, kikapcsol a beszédfelismerés is. Milyen jó, hogy itt vannak csillagok. És van az erdő, tele hanggal, telhetetlen hallgatásom tárgya. Látom-e majd, amiért idejöttem? Egyáltalán, mik ezek a hangok. Szemre fölismerek minden állatot, de ez így nagyon más, most érzem csak igazán, mennyire idegen vagyok.

[találkozás]

Ma megláttam őket. Az eső nemrég állt el és ők összebújva remegtek az ágakon, egymást bogarászva. A távcsövem lencséjáben összegyűlt a víz, lecsöppent. Mintha a kezükkel társalognának, vagy ez valami rítus, hogy így érzik, hogy együtt vannak és nem félnek. Az eső sem az, ami otthon, mintha három napja poshadó lavórt öntenének ránk, kellemesen meleg, de minden csepp után újabb rovardarabkákat találkok a hajamban, ilyen lehet a megolvadt borostyán, csak ez büdös. Még szerencse, hogy senki se mér most a jólfésültségem mentén. Mondjuk a professzor azt írta, hogy küld nekem egy fényképészt, aki egyébként veszedelmesen jóképű, így fogalmazott. Kíváncsi vagyok.

írás, saját eső, Jane Goodall, napló, víz Leave a Comment
12 július 2013

[weöres-etűd]

Rothad a mag, rossz a dió
a parasztnak semmi se jó
hogy a nap süt, hogy elázik.
De a parlag kivirágzik.

napirigmus civilizáció, eső, nap, természet, troll, Weöres Sándor Leave a Comment

rossz világban találták magukat, és vágyódtak egy másik után, ahol a változatosságot nem szükségképp tekintik fenyegetésnek. ábrahám gyermekei voltak ők, akik többet tanulnak a sivatag fölött lebegő sólyom röptéből, mint bármilyen írott vagy még megírásra váró könyvből

Subscribe

Legutóbbi bejegyzések

  • 41
  • Először volt az erdő
  • 08:33 de szeretnék
  • Tell Ḥalab
  • állatok 4 – sün

Legutóbbi hozzászólások

  • hiperkarma - Világanyám - megtanulni élni
  • karma - Világanyám - megtanulni élni
  • megtanulni élni - Világanyám - Most fölfújom – Radnóti
  • János - Tell Ḥalab
  • János - A macska

archives

  • 2018
    • January 2018
  • 2017
    • October 2017
  • 2016
    • October 2016
    • September 2016
  • 2015
    • November 2015
    • September 2015
  • 2014
    • December 2014
    • October 2014
    • August 2014
    • July 2014
    • June 2014
    • May 2014
    • April 2014
    • March 2014
    • January 2014
  • 2013
    • December 2013
    • November 2013
    • October 2013
    • September 2013
    • August 2013
    • July 2013
    • June 2013
    • May 2013
    • April 2013
    • February 2013
  • 2012
    • September 2012
    • August 2012
    • July 2012

Címkék

abszurd A Gyűrűk Ura alkalmi anyaság ars poetica Arszenyjev Bakacsinerdő Biblia boszorkány Children of Gallifrey civilizáció Csernobil ddos eszme eső formagyak fqqdk férfi gwais-i-Tolkīnionnas harag identitás internet intertext jelenség Kassák Lajos Kemény István közélet Leguánember macska Manifesztum nosztalgia nők pepita ofélia sajtószabadság Sylvia Plath szerető szomorúság troll varjú vers világ viszonyrendszer Weöres Sándor állat átirat

Meta

  • Bejelentkezés
  • Bejegyzések hírcsatorna
  • Hozzászólások hírcsatorna
  • WordPress Magyarország
© Copyright 2014. Theme by BloomPixel.