Ritkán megyek emberek közé szomorú vagyok néha egészen szememre húzom a kalapom
esztendők homokot csikorognak a fogaim között
ki kergeti szét alólam egyszer az összekígyózott utakat
a pusztulás fekete angyalai keringnek a városok felett Read More
Most fölfújom a mellem és kiengedem a hangom
zengjen
sokszor megtettem eddig is már
az irástudók most whitmani és kassáki pózról beszélnek majd
s nem lesz igazuk
jótüdejü epikus ez a kettő
de mindent otthágy a helyén
én pedig ha éhes vagyok csillagot vacsorálok és az asszo-
nyom hajára is lehozom ha kell hogy szebb legyen tőle és
hogyha fázik az éggel takarom s holdat lehellek a szeme
fölé
igen ezek a képek rekvizítumok régi verseimből
vállalom őket
néhány dolgot szeretnék elmondani most csak magam-
ról és az emberekről
akikkel együtt élek
elmodani hogy boldog ember vagyok én és keserű lá-
zadó is a nincstelenekhez tartozom de asszonyom van
szőke
kékszemű
akivel házasra költözöm holnap vagy holnapután
költő vagyok de a kenyeret és az asszonyt hirdetem
ha eljöttök velem
megőszült fákat mutatok néktek hogy lássatok és kam-
mogó hegyeket akik letérgyepelnek
tudom
semmi sincsen jól úgy ahogy van
de boldog vagyok mert harcolok hogy jól legyen minden
és a harc lombját egyszer megsüti a napfény
ebben hiszek
az asszony harcol velem együtt és így vagyunk
száz karral szeretném megölelni de két karral is ma-
gamba ölelem
nézzétek
egyszerre zeng a testünk és egyszerre pihen el ha lép-
csőn jár egyszerre lép velem és egyszerre szusszan
tanítsátok magatokhoz az asszonyokat mert
ők a ti igazságotok és ők a ti címeretek.
Nem volt könnyű boldogulni velem. Akaratos és keményfejű voltam. Szerettem a dolgok végére járni, s nem elégedtem meg azzal, hogy néhány szólamot el tudok darálni a kapitalista kizsákmányolók ellen. Láttam, hogy sokan a tagok közül úgy beszélnek a munkáskérdésről, mintha leckét mondanának föl. Bennem ezek a kérdések az önérzet és a végrehajtó akarat kérdéseivé lettek. Nem azért vitatkoztam, hogy másokat meggyőzzek, magamnak volt szükségem rá, hogy gondolataimat kimondjam, és így a füleimmel újra fölfogjam azokat. Nagyon sokat adtam arra, hogy amit kimondok, azt magam is értsem és higgyem. Éppen ezért sohasem szónokoltam, kérdeztem és kételkedtem, amit aztán igazságnak elfogadtam, az tisztán és keményen állt meg bennem.
(Kassák Lajos)
I
Mentenem kéne ami menthető
s én csak ülök
súlyosan
akár egy kőtömb
akár az az óriási madár
akit kamaszkoromban megsebeztem és némán vérzett el a füzes árnyékában.
Csendben a világ ismeretlen részének mély csendjében
költeményeimet írom amelyek egyszerre innen és túl vannak az irodalmon
a megszokás törvényein
a hülyék révületén. (tovább…)