Ilyen az ember, (mindig ezt mondja),
szebbre, többre vágyik, (élhetőre, jóra).
Nő a színvonal, (mint farkán a gomba),
a rosszakat lőjük néha csak (halomra).
Nem mondom, hallgatom. Nem leszek geci.
Önelégültségét csak úgy leplezi,
mint hús-templom rothadó falát
a sebtében felvakolt mosoly. Rettenet:
végül az értelem számolta fel magát,
nem kellett hozzá kormányrendelet.
Jövünk, jövünk, a dob pereg, te-ronda-ronda-ronda-rom!
Jövünk, jövünk, a lég remeg, te-rúna-rúna-rúna-rom!
Vasudvard vár! Vasudvard bár ős sziklafal és kő és zár
Vasudvard bár rideg, szilárd, csak puszta kő és csont-kopár
Megyünk, megyünk, itt jő a had, a fal reped, a zár hasad
A láng lobog, vad tűz ropog, kohó hörög, a láb dobog.
Fuss homály, ma reng a föld, jövünk, jövünk, a dob pereg
Vasudvard, jő a végzeted,
A végzeted, a végzeted!
Rothad a mag, rossz a dió
a parasztnak semmi se jó
hogy a nap süt, hogy elázik.
De a parlag kivirágzik.
késő van de semmi kedvem itthon baszni a rezet
nézzünk szét a városban egy kávéra még jó leszek
fészbuk testvér megaszongya hogy mi az ábra
valami könyvest van lenn az oféliába
Read More