most, hogy itt állok, eltelt némi idő,
visszajutottam a dolgok kezdetéig,
megszereztem mindent, amit kívánni szokás
abból a helyzetből, ahonnan én jövök:
van munkám. megbecsülnek.
saját szobám. családom.
nem kell kenyéren és tejen élnem,
csirkefarhátért sorban állnom –
mert álmában az ember a lila hiperbolái mögé
mégiscsak langymegelégedést képzel,
ködös, végenincs projektet, amit
nem tudni, ki rendelt, és mi volt az eredeti tervben, bőrére
közben a határidőt strigulázza,
és ez éppen elég, hogy ne emlékezzen,
boldognak lenni nem cél, hanem eszköz.
most, hogy itt állok és közöm nincs ahhoz,
ami lenni akartam, vagy épp lehettem volna,
és lavírozhatok félállapotban egész életemben
egy kényelmes helyen, amihez nincs közöm,
most, hogy van hol és miből, de nincs miért,
szerencsésnek mondhatom magam;
fiatal vagyok, leszámoltam a céljaimmal és
visszajutottam a dolgok kezdetéig
a definiálatlan kíváncsiságba,
amikor valaki akartam lenni,
nem egy megbecsült valaki,
nem egy jómunkaerő-valaki,
nem egy valaki lesz a gyerekem-valaki,
hanem az a fajta, akit számon tartanak;
felfújni magam, kiereszteni hangom, zengjen,
énekelni arról, hogy gyönyörű a világ,
és a szenvedésre nincsen magyarázat,
mert a farkas farkasnak nem embere,
csak az embernek börtön a látszat.
csak kicsit megtoszogtatni, dekonstruálni,
ezt az ittfelejtett, penészes mítoszt, a haladást,
a viszonyrendszert, a terheket –
ha már évezredek óta nem tudunk, és újra
megtanulni élni nem lehet.
nem gyártok terveket. mondjuk leszek, maradok
vakfolt magamnak, tükörfonák,
előre nem lát, hátra nemlét,
mit érdekeljen, ki mit hisz bennem,
mit érdekeljen, vagyok, ha nem, nem,
szaladni késő, maradni kár.
szaladni késő, maradni kár,
ami nem öl meg, az determinál.
Szia Mau Palantír !
Gerle Éva blogja által jutottam el ide. Ugyanezt a nicket használom ott is.
Kedvemre valók ezek a dumák és olyan mint, az öt…egyből hat !
hahó! üdv a blogon:)
Magamra ismertem benne.
ó, ez a legnagyobb nagy bók, mert ezek szerint minimum egynél több rétege van 😀
amúgy üdvi a blogon mint kommentelőke 🙂
A szóösszevonás úgy terjed, mint az influenza. Szeretem.
Bárcsak ezt a lendületes önfelismerést meg tudnám hallgatni! Van erre valami videó vagy hangfelvétel?
Keserű az eleje, édes a vége.
szia, a kép a fejlécben az egy videó, ha rákattintsz elvileg lejátssza 🙂
Az Út örök és végtelen, mint a költészet. Itt ülök az Út mellett, a vállamra terítettem a verset, mint egy illatos polárplédet. Érzem, hogy lassan átmelegszem. Ha nem baj, lehet, hogy magammal viszem. Ezt nem kell sehol elveszítenem.