éjfél után kettő perccel
lopva betűző sugarasodok
sín a sötétben sajog idegen
hidegek a villanykörte napok
végállomásozó telefüvezett
zajló szívű neonalakok
egyedül a metró aki tovakúszik
dimenziódús fura dinamika többétörte a törvényt
az éjjeli metró egyedül aludt ma
várta utolsó tovarohadását
sánta a szentem a színbe bementem
láttam amint fölös embereket hányt
méla sugárral a keserü anyátlan
hullahalomtól zavaros agyában
kavarog a ritmus az éj fél
az éjjeli metró tökegyedül alszik
szivedelikus a mámor
álla másnak dől álmában a színeiről
nem mond soha eleget a fény
behegedüli szomoru reményét
fénytelen ég végtelen álmok
lénytelen állok a héjból kieszi az állat a fergeteg elvisz
röhög a hatalmas
éjfél után kettő perccel
a részeg metró busa-buta fejjel
belefejel utak örök álmaiból szőtt
szürkealistakaróba
karóba feszíti a képet ami
tekeredik ideoda vajon mibe keretezi ez a csodaváróteremüres akarati lét
éjfél után kettő perccel
lefagy az idő-
gép okozata nincs node minek ide már
tudod örök ez a részeg éjjeli metró
retró-grádba vitetik aki kesereg
reszket a haragos igaz is amig
útján végigdübörög a sereg
halad az idő már
halod az időt ugye hallod
leszek az a hajnali metró
tovaviszi szemedet
kilesed az utakat
tudod ugye mi marad
SEMMI
(v1.0: 2006; v2.0: 2014)
A szöveg érdekessége, hogy emlékeim alapján 2006ban a Miskolci Egyetemi napokon volt valami slam-szerű cucc (szerintem nem így hívták, közönséges zsűri se volt, de szabad szövegverseny volt), amin végül ez (ennek a korábbi verziója) lett a legjobb szöveg.
Hű, ez de jó! És még sose láttalak ilyen felpörgötten szavalni. Nem mintha sokszor láttalak volna.
igen, mert ez egy olyan szöveg, amit így kell mondani, a többi meg nem annyira olyan, amiket mostanában írtam.
de majd lesznek megint hang- meg ritmusalapú szövegek, ha minden jól megy. 🙂
meg aztán itt már nem voltam annyira beszarva a mikrofontól, mint a slameken lenni szoktam, az is sokat számít.