tábori formagyakorlatok 3
A templomot lebontották, talaj
maradt helyén csak, néma kő a föld
mélyén, halom fölötte, városok
sarjadnak, egyre újabb rétegek.
Csak akkor jön fel újra fényre, ha
lebombázzák és újraépítik.
(kép)
hosszú idő után egy kocka-ujjgyakorlat, küldeném Efkúnak, a kollégáimnak és mindenkinek, aki szereti
a szerelmem kinyírta az internetet otthon
újraindítottuk a routert de nem változott
semmi úgyhogy felhívtuk a szolgáltatót is
becsült várakozási idő harminckét perc de
Read More
Az idő urai lárva- és bábállapot nélkül,
kifejléssel szaporodnak,
végső formájukban bújnak elő
a hímek fejéből,
és onnan már csak nőnek.
éjfél után kettő perccel
lopva betűző sugarasodok
sín a sötétben sajog idegen
hidegek a villanykörte napok
végállomásozó telefüvezett
zajló szívű neonalakok
egyedül a metró aki tovakúszik
dimenziódús fura dinamika többétörte a törvényt Read More
(házifeladattöredék)
Legyen a nyugtot-igérő,
legyen áldás, így is túl sok
baj volt vele mindig,
legyen a zéró összegű játszma,
meg a konfliktuskerülők állott
szaga, fogkőmosolyuk,
a csend.
Legyen a kisszerű poklok mestere,
aki áll a keresztúton és instant
eligazitást ad, a béna,
fakókék köztisztelet, a palota
málló hideg ura, vigye
el a szél.
vö. Kemény István: Igazságosztás, in: A néma H, Pesti Szalon Könyvkiadó, Budapest 1996)
Volt egyszer egy krokodil, neve Konrád
minden este idomárral tömte meg a gyomrát.
de jaj! a buszon egy zökkenő,
s a fejére dőlt a könyvelő,
ezek után fellépésre inkább taxin hordják.
(forrás)
Anyám és én: két egymásra
vetített árnyék. Metszetükben
fordított kereszt a kín.
A nevem idegenség-tetoválás,
gennyező seb; felszakad, vérzik.
Így tisztul.
Odajön. Megkérdezi, leülhet-e. Nagyon udvarias, egy kicsit szaglik. Mesélni kezd. Én is udvarias vagyok, csak fél szemmel olvasok fészbukot. Hogy mi lett ebből az országból! Tíz éve élek az utcán, láttam mindent, amit maga el sem tud képzelni. Láttam képményseprőt a pincében, éjjeliőrt nappal meghalni! (Összerándul bennem a stílusérzék.) Maga olyan tiszta lélek, látom a kisugárzásán. De mi lett ebből az országból. Itt olyan cigányok vannak, hogy azok úgy kikapnák a telefonját a kis kezéből, hogy csak nézne.
Felismerem a mintát: félelemkeltés. Nem szeretem, ha gyámoltalannak néznek, mondom.
Maga csak ne legyen ilyen kis önérzetes! Akkor legyen önérzetes, amikor a cigányok összeverik és letépik magáról a bugyiját is! (Szeretnéd, mi?) Még meg is erőszakolják! (Gyors diagnózis: idült utcai zaklató.) Felállok, félmondatot vetek, a villamos épp beáll, még hallom, ahogy utánam szitkozódik.
Fogatlan hiéna. Nem mer az én kocsimba szállni.