Sajtószabadság slam, ahogy a harmadik országos slam poetry bajnokságon elhangzott.
A szövege itt található:
http://vilaganyam.hu/2014/08/01/legyen-beke-szabadsag-egyetertes/
http://www.mediainitiative.eu/hu/
„mit kíván a magyar nemzet?
legyen béke szabadság és egyetértés”
béke? rendben
szabadság? ez is rendben.
egyetértés? hmm, ezzel van némi gondom.
mert nekem van véleményem,
és a véleményem az, hogy nem értek vele egyet.
és nekem nincs véleményem,
mert én ugyan nem tudom, kell-e nekünk
borsodistenháta mögé még cigánytelep,
stadion, atomerőmű, negyvenedik év gyes,
hajléktalanadó, köztévébe óriáspandabébi,
vagy köztévé egyáltalán,
mit
tudom
én.
csak azt tudom, hogy nincs objektív valóság.
csak azt tudom, hogy az amiben feltétel nélkül hiszek,
az nem igazság, hanem dogma.
csak azt tudom, hogy én nem kívánok semmit,
ami a pörös számat helyettem befogja.
meddő vitát adjatok nekem.
és hozzá vitára képtelen
névtelen trollok seregét,
terjessze köztünk ősi kórját
a meg nem gondolt közbeszéd.
hiába minden szándék köztük
szívem szerint késsel vágnék
rendet ha lehetne,
de ne lehessen. nekem se.
mert inkább az ostobák, mint a hallgatás kergessen őrületbe.
és bősz publicistát adjatok nekem,
olcsó hatásvadászokat,
árasszon el a népámító ellentmondás-áradat.
hadd döntsem el én, kinek hiszek,
nekem fáj, ha rábaszok,
ezerszer inkább a sárdobálás,
mint húgymeleg kormánylapok.
apropó, kormány. elvtársak! mégis mitől paráztok ennyire?
sokba fáj a marketing és mégse hat mindenkire?
vagy zavar, hogy ezer szem villantja rátok a görbe tükröt?
zavar, hogy rinyálunk? hát bocs.
minket meg az zavar, hogy a nyakunkon ültök.
és mi még csendesek vagyunk.
nem állunk ki esőben közterekre.
csendes nemzedék ez, akinek nem tetszett,
elhúzott még amíg tehette.
mi nem ordibálunk.
nem ránk kel föl a szomszéd néni.
nem miattunk fog észhez térni,
hogy a Kádár új, de a káder a régi.
mi nem hallatszunk át a párhuzamos világba,
ahol a nép boldog, és áldását szórja rátok,
ahol még a három newtoni törvényt
újraírni is volt pofátok.
mi csak itt ülünk.
verseket hallgatunk.
elmondjuk, amit lehet,
kell.*
hátha még van valami tétje.
ha másban nem is, ebben maradt köztünk
némi egyetértés,
szabadság,
béke.
- az eredeti verzió, amikor az aláírásgyűjtésen elmondtam, így hangzott:
…verseket hallgatunk / és írjuk ezt a szart. alá. hátha még van valami tétje…”
az országos selejtezőre átírtam, hogy ne alkalmi szöveg legyen.