Hari gyönyörű, Hari fiatal,
haja zuhatag, fekete eső,
Hari nem olyan, Hari lelkes,
Hari szava zamatos gyömbér,
hinni szeretném tényleg,
hogy a két szememért kedves.
Hari követeli, hogy egészen
legyek az övé, benne hibát
szikra-szemem ne keressen,
hiszen ilyen álmodozó, vad
semmirekellőn úgysem
lelnék mást, ki szeressen.
Zizegő, puha levelek közt
Hari haja kóc, velem izzik,
magját érleli bennem,
ha gyönyöröm égbe kiált is,
nem örülök annyira mégsem,
így már nincs hova mennem.
* vö. http://en.wikipedia.org/wiki/Hari, http://terebess.hu/keletkultinfo/dzsajadeva.html#1
Weöres-szerűnek hallom. Belemerülős, nagyon jó. Verstopic-nosztalgia, csak jóval kiforrottabb. Kösz az élményt!
ja, W. ugyanezt a szanszkrit versformát használta. de nem ő találta ki:) azért linkeltem azt a fordítást többek között.
hát nem tudom, a versestopikban nem nagyon volt divat a reflexió bármiféle toposzra.
Nemtudom, a hangulat ami elolvasás közben rám szállt, akkoris.
Felszabadító.