Hari gyönyörű, Hari fiatal, haja zuhatag, fekete eső, Hari nem olyan, Hari lelkes, Hari szava zamatos gyömbér, hinni szeretném tényleg, hogy a két szememért kedves.
Odajön. Megkérdezi, leülhet-e. Nagyon udvarias, egy kicsit szaglik. Mesélni kezd. Én is udvarias vagyok, csak fél szemmel olvasok fészbukot. Hogy mi lett ebből az országból! Tíz éve élek az utcán, láttam mindent, amit maga el sem tud képzelni. Láttam...
Magazin-izma büszkeség, de ha a munka nagyja jön – köszönet érte nem dukál –, valahogy ott sosem tolong.
Ha a kérdést magyarázod, se felelsz meg, buta tollnok, odagyűlnek, kiragadják a hiénák meg a trollok. Kicsi ez még, a szabadság, a tilosból ki se látszik, gyerek-álmában a szörnyek katonák és szobanácik. Te se ugrálj, ne siránkozz, hogy a...
(…és akkor következzen egy kis nosztalgia egyenesen a kilencvenes évekből!) Már a koppány vezér sem a régi, hát ezt így hogy fogjuk kibírni? Bezzeg mikor a józsi megdöglött, az esti mese végét is elvitte az ördög, és nem voltak...
Ilyen az ember, (mindig ezt mondja), szebbre, többre vágyik, (élhetőre, jóra). Nő a színvonal, (mint farkán a gomba), a rosszakat lőjük néha csak (halomra). Nem mondom, hallgatom. Nem leszek geci. Önelégültségét csak úgy leplezi, mint hús-templom rothadó falát a...