a keresztutakhoz érve illik
számot vetni, emlékkönyvbe
rajzolni valami szépet.
nos, itt van például ez a hajnal.
sétálok valahonnan valahová, a körút még üres
– hallom a gondolataimat,
gyorsan meg is állapítom, alighanem
ezért a pillanatért születtem.
és ahogy a láng bennem köszönti a napot.
gondolatban visszanézek rád.
nincsenek álmaim, de ha tenném,
szőrökből, szagokból, a farkad ívéből
raknám össze őket.
ha nem lennél, ki sem találhatnálak,
de kevesebb volna a hajnal,
kevesebb volna a szép.