hetven volna. egy ideje már
magasról szarik ránk.
kötelező körök helyett
törődik azzal, ami fontos.
Évának
Gyűlölöm azt, aki fellengzős és indokolatlan
nagybetü-hadseregét egzecirozza vadul,
repked a Hölgy, meg a Nemzet, a pátoszból ki se látszunk.
Megkérdőjelezem – fel sem fogja, miért.
Ainulindale[1]
A nulladik napon alkották sorsukat
Eljöttek előre mind a negyvenen
Dalból összegyúrni folyót, dombokat
Messzefényű lángot hallgatag hegyen.
Földreszálló csillag sötétbe, sárba hull
Az első teremtés még munka, gyötrelem;
S a tenger és a tűz míg élni megtanul
Ezer évig kell azt óvni szüntelen.
Szépidő-mondóka táborozáshoz
Zápor zúg, zokog erdő
Zord kedvű a Teremtő
Melkor rémein ostor
Megment minket a rossztól.
Mégis most, te Hatalmas
Kérünk, légy nyugodalmas.
Adj hű Tolkinidáknak
Fénylő szép Napot, árnyat,
Fák közt ünnepi táncot,
Szebbé tenni világod.
1 Az Ainulindale a tolkieni mitológia teremtéstörténete. (http://hu.wikipedia.org/wiki/Ainulindale#Cselekm.C3.A9ny)