Most fölfújom a mellem és kiengedem a hangom
zengjen
sokszor megtettem eddig is már
az irástudók most whitmani és kassáki pózról beszélnek majd
s nem lesz igazuk
jótüdejü epikus ez a kettő
de mindent otthágy a helyén
én pedig ha éhes vagyok csillagot vacsorálok és az asszo-
nyom hajára is lehozom ha kell hogy szebb legyen tőle és
hogyha fázik az éggel takarom s holdat lehellek a szeme
fölé
igen ezek a képek rekvizítumok régi verseimből
vállalom őket
néhány dolgot szeretnék elmondani most csak magam-
ról és az emberekről
akikkel együtt élek
elmodani hogy boldog ember vagyok én és keserű lá-
zadó is a nincstelenekhez tartozom de asszonyom van
szőke
kékszemű
akivel házasra költözöm holnap vagy holnapután
költő vagyok de a kenyeret és az asszonyt hirdetem
ha eljöttök velem
megőszült fákat mutatok néktek hogy lássatok és kam-
mogó hegyeket akik letérgyepelnek
tudom
semmi sincsen jól úgy ahogy van
de boldog vagyok mert harcolok hogy jól legyen minden
és a harc lombját egyszer megsüti a napfény
ebben hiszek
az asszony harcol velem együtt és így vagyunk
száz karral szeretném megölelni de két karral is ma-
gamba ölelem
nézzétek
egyszerre zeng a testünk és egyszerre pihen el ha lép-
csőn jár egyszerre lép velem és egyszerre szusszan
tanítsátok magatokhoz az asszonyokat mert
ők a ti igazságotok és ők a ti címeretek.