Ritkán megyek emberek közé szomorú vagyok néha egészen szememre húzom a kalapom
esztendők homokot csikorognak a fogaim között
ki kergeti szét alólam egyszer az összekígyózott utakat
a pusztulás fekete angyalai keringnek a városok felett Read More
Na ez az a könyv, amin konkrétan kettő percenkét baszom fel magam, pedig tényleg jóindulattal próbálok viszonyulni hozzá, hogy na a következő tíz oldal hátha jobb lesz.
Gyerekek. Nem gondoltam, hogy valaha le fogom ezt írni (ami nem igazán tetszik, arról többnyire nem írok), de ez egy szar.
Ad egy. Ne írjunk már úgy gyerekkönyvet, hogy elképzelt nyegle tizenévesek fogalmazási szintjét próbáljuk reprodukálni, mert abból csak erőltetett, mindenki számára élvezhetetlen szöveg lesz. Inkább akkor írjunk egyszerű nyelven irodalmi típusú szöveget. Úgy működnek a klasszikus állatregények is. Lehet írni szlengben, de akkor az meg legyen élő, lüktető köznyelv, vicces és közönséges, mint egy repszám (az is irodalom egyébként), az meg akkor ne finomkodjon (és akkor vállaljuk fel, hogy underground lesz, decens középosztálybeli Felelősszülők nem fogják halomra vásárolni).
amerikába kéne költözni szerelmem
libertárius rednecknek kéne menni
a gondoskodó államtól jobban mint
egymástól rettegni mint két igazi
cowboy a nyugvó napba ellovagolni
messzire a hold hátsó udvaráig és
ott kézen fogva heverészni miután
szitává lőttük és elástuk egymást
tábori formagyakorlatok 3
A templomot lebontották, talaj
maradt helyén csak, néma kő a föld
mélyén, halom fölötte, városok
sarjadnak, egyre újabb rétegek.
Csak akkor jön fel újra fényre, ha
lebombázzák és újraépítik.
(kép)
tábori formagyakorlatok 2
zöldségeskertemben, borzalom, éjjeli partit
rendez a sündisznó és engem nem hagy aludni
kérlek mondd, micsináljak, avar közt hogy ne zörögjön
majd a kutyád megfogja, ne félj megpusztul a beste
táborozós formagyakorlatok 1
Vonatos korszakát éli barátném
Fia épp, s kérdezi: „Mesét mit találnék
Ami őt leköti, mert mindegyikben van
Tanulság, didakszis, átlátszó párhuzam.
Asztrofizikát is kötetszám elfogyaszt,
De mesét nem eszik. Valami okosat
Adhatnál.” „Nem tudom, nekem is dilemma.
Alszom rá. Addig is itt egy régi Lem ma.”
hosszú idő után egy kocka-ujjgyakorlat, küldeném Efkúnak, a kollégáimnak és mindenkinek, aki szereti
a szerelmem kinyírta az internetet otthon
újraindítottuk a routert de nem változott
semmi úgyhogy felhívtuk a szolgáltatót is
becsült várakozási idő harminckét perc de
Read More
Kukacoskodó könyvkritika.
Azt elöljáróban hozzá kell tennem, hogy ez a szegény regény, a Bábel fiai több szempontból is belenyúlt a témáimba, amivel kapcsolatban toronymagasak az elvárásaim. A háromnegyed gyerekkoromat ókori kultúrával és történelemmel (meg civilizációkritikával) töltöttem, és még mindig eléggé felvillanyoz. Mostanában van projektem is, ami érinti őket. Érdekel, hogy mások hogyan nyúlnak az témához és szerettem volna egy nagyon jó regényt olvasni.
Sok szempontból kaptam egy egészen jó regényt, ami felkeltette az érdeklődésemet, és bosszant, hogy mégsem annyira jó, mint lehetett volna, és meg akarom érteni, miért érzem így. Meg én ilyen szőrözős állatka vagyok, és jól esik.
Először is a jó dolgok: történet belső logikája rendben van, a cselekmény világos, sodró, a stílus élvezhető és sima. Összességében ez egy jól megírt könyv. Megvolt a végére az érzelmi bevonódás is, meg is indított, az is rendben. Nagyon rendben van az érzékletesség, meg lehet benne szagolni mindent, a megvakuló srác ábrázolása is príma. Minden, amit belédvernek az írástechnikai könyvek a drámai szerkesztéstől a karakterábrázolásig, az nagyon szépen meg van tanulva és készségszinten alkalmazva. Innentől már csak a deviszontokat mondanám.
A szeretettel nem tudok mit kezdeni –
Tartsanak el, és hízelegjenek,
de ugyanakkor hagyjanak békén,
küldjenek pénzt postán.
Azt is unom, hogy hízelegjenek.
Veszítsenek el nagyobb összeget az utcán,
amit majd én véletlenül megtalálok.
Legyenek elragadtatva tőlem a hátam mögött,
hogy én tényleg egészen véletlenül visszahalljam
valakitől, aki nem is tudja, hogy rólam beszél.
Irassák rám a házukat, és haljanak meg.
- Petri György: Horatiusnak rossz napja van
Az idő urai lárva- és bábállapot nélkül,
kifejléssel szaporodnak,
végső formájukban bújnak elő
a hímek fejéből,
és onnan már csak nőnek.