Ha sosem mondod, sosem tudják meg.
Ha nem mondod elégszer, elfelejtik.
Ha elégszer mondod, megtámadnak.
Ha elégszer mondod, csatlakoznak.
Ha elégszer mondod, talán megéred,
hogy ne kelljen mondanod soha többé.
késő van de semmi kedvem itthon baszni a rezet
nézzünk szét a városban egy kávéra még jó leszek
fészbuk testvér megaszongya hogy mi az ábra
valami könyvest van lenn az oféliába
Read More
bemegyek a szemedbe világítani
semmi fehér izzás – angyal mentő erőszak –
ez csak amolyan sólámpa vörös és meleg
az állatnak ez még éjszaka
te is tudsz tőle aludni
arra mégis talán pont elég hogy reggel
valahogy elbotorkálj a napsütötte sávig
és utolsó (vagy első) erőfeszítéssel
széttárd függönyöd.
Jónás, teneked könnyű,
csak az isten basz meg, ha feleselsz,
mennykővel, bajjal, bálnabéllel,
én meg mindig szankciók alatt
vagyok, a szem és a szilánk
magamban, másban –
hamis mosolyban, tagadásban
a híre nélkül járok és kelek:
rossz ember vagyok, égni nem merek.
károgjatok üvöltsetek varjú népem sakál népem tegyétek amíg hallgatom tegyétek amíg elbírom még vicsorgok is kit érdekel? játszom veletek csak hogy örüljetek veszítek csak hogy örüljetek mindent elveszítek ne kelljen látni senkinek ami világosabb a napnál a napban üresség harag van a nap nem isten ti vagytok az isten a nap nem szeret de ti sem szerettek jó vagyok amíg jó vagyok a jó kedves kiszámítható legalább annyit mondjatok ha kérhetem hogy semmi baj velem csak létezem; anakrón barbár bosszantó farkas-emlék éhségről és valóságról