másfél csipet instant kávé
elméd a voláné lelked a mávé
tested uralja befalja
széjjelcsócsálja a békávé

életbenragadásod esélyes
harsogó sorsjárat a letéteményes
fáradt léptek ménese dobban
a tétova kvantumhabban

csokoládé-illata lépdel
ezt tépd el
fonalak
lepedő
telehímzett minta
még belerobban a tinta
körbezuhan ma az összes hinta

százezer év tovatűnik
foszlik a bűn amit iktatsz
kocka a firka de oszlik
négyzetrácsos az irka
megszűnt a papírral
nem kezeled csók-írral
nektárral
csak bekened fraktálpírral
ennyi

mennyi is
ami vagy csak a vágy
szenilis mókás
ez a túlfércelt semmi

ez a kor csak a gyermekeké
tépd el
konokon kémlel
telebéleli széllel
a pályák udvarait
vétel

ugyanitt ont
józsefattilát s villont
macskalemancsolta
cuki képzavaros mocskot
minden rokonod testvéred
az éjjel
szanaszéjjel

suttog az ész
és nem marad más csak a félsz
de remélsz
de a lábadozó
és csukladozó asztmás lét
nem egész és mint aki másét
éled ravatalrazuhanva
sajátod

lassuvonatszerü képként
éled az alkony

a réten a tét
a virág meg a mákony
eszelős légkalapács töri szét

csak a füst ez az ukrán import
elegyít levegőt és kender-hímport
a hiányod eladtad
ezért
bordád csattan
sziveden a vért

hiánya hasítja velőd
érzel
szereted őt
hiánya bogoz húsodhoz százezer ért
hiánnyal temeted őt és magadat
az örök temetőt
hiányból teremted
mindennapi teremtőd

felmarkolsz minden kínt mint bért
zsebrerakott kezeid beleszignózzák
ma a vért
belenyugvás van
csak a múlt kísért
telesírt szemeid koszorúzzák
rózsaszinű lencsék
csak a játékállást mentsék
csak a gémet
a napot satgannal lövöd
mint aki unja e kémet
lökötten csusszan rád
az örök szürke pulóver
tudod
nincs az a gém ami óver

ha figyelnek rád mosolyogjál
arcod fürdesd hajnallila fénybe
a kavargó tér s az idő televénye
adja a tudtodra amit érzel
nem a vége
hanem szent mint minden csepp ha kivérzel
cementje a megnyugovásnak

óhaja vagy te az ellentétnek
óhaja vagy te a másnak
óhaja vagy te a létnek
és tagadója az elmúlásnak

(eredet)