• Home
  • Rólam

Világanyám

megszabadított univerzum, gyönyörű univerzum.
  • Home
  • Rólam

Év: 2013

22 december 2013

Mr. P.

hetven volna. egy ideje már
magasról szarik ránk.
kötelező körök helyett
törődik azzal, ami fontos.

vers Petri György, születésnap Leave a Comment
19 december 2013

Anakrón

Évának

Gyűlölöm azt, aki fellengzős és indokolatlan
nagybetü-hadseregét egzecirozza vadul,
repked a Hölgy, meg a Nemzet, a pátoszból ki se látszunk.
Megkérdőjelezem – fel sem fogja, miért.

jelenség, saját, troll, vers átirat, epigramma Leave a Comment
01 december 2013

Két tolkínita vers 2011ből

Ainulindale[1]

A nulladik napon alkották sorsukat
Eljöttek előre mind a negyvenen
Dalból összegyúrni folyót, dombokat
Messzefényű lángot hallgatag hegyen.

Földreszálló csillag sötétbe, sárba hull
Az első teremtés még munka, gyötrelem;
S a tenger és a tűz míg élni megtanul
Ezer évig kell azt óvni szüntelen.
 
 

Szépidő-mondóka táborozáshoz

Zápor zúg, zokog erdő
Zord kedvű a Teremtő
Melkor rémein ostor
Megment minket a rossztól.
Mégis most, te Hatalmas
Kérünk, légy nyugodalmas.
Adj hű Tolkinidáknak
Fénylő szép Napot, árnyat,
Fák közt ünnepi táncot,
Szebbé tenni világod.
 
 


1 Az Ainulindale a tolkieni mitológia teremtéstörténete. (http://hu.wikipedia.org/wiki/Ainulindale#Cselekm.C3.A9ny)

tolkíniták Leave a Comment

Most fölfújom a mellem és kiengedem a hangom
zengjen
sokszor megtettem eddig is már
az irástudók most whitmani és kassáki pózról beszélnek majd
s nem lesz igazuk
jótüdejü epikus ez a kettő
de mindent otthágy a helyén
én pedig ha éhes vagyok csillagot vacsorálok és az asszo-
nyom hajára is lehozom ha kell hogy szebb legyen tőle és
hogyha fázik az éggel takarom s holdat lehellek a szeme
fölé
igen ezek a képek rekvizítumok régi verseimből
vállalom őket
néhány dolgot szeretnék elmondani most csak magam-
ról és az emberekről
akikkel együtt élek
elmodani hogy boldog ember vagyok én és keserű lá-
zadó is a nincstelenekhez tartozom de asszonyom van
szőke
kékszemű
akivel házasra költözöm holnap vagy holnapután
költő vagyok de a kenyeret és az asszonyt hirdetem
ha eljöttök velem
megőszült fákat mutatok néktek hogy lássatok és kam-
mogó hegyeket akik letérgyepelnek
tudom
semmi sincsen jól úgy ahogy van
de boldog vagyok mert harcolok hogy jól legyen minden
és a harc lombját egyszer megsüti a napfény
ebben hiszek
az asszony harcol velem együtt és így vagyunk
száz karral szeretném megölelni de két karral is ma-
gamba ölelem
nézzétek
egyszerre zeng a testünk és egyszerre pihen el ha lép-
csőn jár egyszerre lép velem és egyszerre szusszan
tanítsátok magatokhoz az asszonyokat mert
ők a ti igazságotok és ők a ti címeretek.

másfél csipet instant kávé
elméd a voláné lelked a mávé
tested uralja befalja
széjjelcsócsálja a békávé

életbenragadásod esélyes
harsogó sorsjárat a letéteményes
fáradt léptek ménese dobban
a tétova kvantumhabban

csokoládé-illata lépdel
ezt tépd el
fonalak
lepedő
telehímzett minta
még belerobban a tinta
körbezuhan ma az összes hinta

százezer év tovatűnik
foszlik a bűn amit iktatsz
kocka a firka de oszlik
négyzetrácsos az irka
megszűnt a papírral
nem kezeled csók-írral
nektárral
csak bekened fraktálpírral
ennyi

mennyi is
ami vagy csak a vágy
szenilis mókás
ez a túlfércelt semmi

ez a kor csak a gyermekeké
tépd el
konokon kémlel
telebéleli széllel
a pályák udvarait
vétel

ugyanitt ont
józsefattilát s villont
macskalemancsolta
cuki képzavaros mocskot
minden rokonod testvéred
az éjjel
szanaszéjjel

suttog az ész
és nem marad más csak a félsz
de remélsz
de a lábadozó
és csukladozó asztmás lét
nem egész és mint aki másét
éled ravatalrazuhanva
sajátod

lassuvonatszerü képként
éled az alkony

a réten a tét
a virág meg a mákony
eszelős légkalapács töri szét

csak a füst ez az ukrán import
elegyít levegőt és kender-hímport
a hiányod eladtad
ezért
bordád csattan
sziveden a vért

hiánya hasítja velőd
érzel
szereted őt
hiánya bogoz húsodhoz százezer ért
hiánnyal temeted őt és magadat
az örök temetőt
hiányból teremted
mindennapi teremtőd

felmarkolsz minden kínt mint bért
zsebrerakott kezeid beleszignózzák
ma a vért
belenyugvás van
csak a múlt kísért
telesírt szemeid koszorúzzák
rózsaszinű lencsék
csak a játékállást mentsék
csak a gémet
a napot satgannal lövöd
mint aki unja e kémet
lökötten csusszan rád
az örök szürke pulóver
tudod
nincs az a gém ami óver

ha figyelnek rád mosolyogjál
arcod fürdesd hajnallila fénybe
a kavargó tér s az idő televénye
adja a tudtodra amit érzel
nem a vége
hanem szent mint minden csepp ha kivérzel
cementje a megnyugovásnak

óhaja vagy te az ellentétnek
óhaja vagy te a másnak
óhaja vagy te a létnek
és tagadója az elmúlásnak

(eredet)

07 október 2013

Nosztalgia (teljes szöveg)

(…és akkor következzen egy kis nosztalgia egyenesen a kilencvenes évekből!)

Már a koppány vezér sem a régi,
hát ezt így hogy fogjuk kibírni?
Bezzeg mikor a józsi megdöglött,
az esti mese végét is elvitte az ördög,
és nem voltak még ilyen suttyó szlemmerek.
Sajnálhatja magát minden mai gyerek,
hogy kispajtás már nem jutott neki,
csak a lövöldözős játék meg a meki.
Mi lesz így ezzel a generációval
nem tudják: az ávót rövid vagy hosszú ó-val?

Hát ezt így hogy fogjuk kibírni?
Hát ezt így hogy fogjuk kibírni?

Read More

magamról, saját, vers, versverseny identitás, jelenség, képmutatás, nők, nosztalgia, rendszerváltás, szülők 5 hozzászólás
04 október 2013

Eszme

Ha sosem mondod, sosem tudják meg.
Ha nem mondod elégszer, elfelejtik.
Ha elégszer mondod, megtámadnak.
Ha elégszer mondod, csatlakoznak.
Ha elégszer mondod, talán megéred,
hogy ne kelljen mondanod soha többé.

saját, vers eszme, intertext, Kemény István, Manifesztum Leave a Comment
02 október 2013

Biztonságos

(ikerrácsoságy-apróhirdetés margójára)

Így szól a törvény a falanszterben:
hogy nehogy veszély lehessen
egyik a másra, vagy épp leessen,
minden kis majom rendben
este nyolckor aludni menjen,
feküdjön síri kus szépen el csendben
fertőtlen fehér ketrecben.
Read More

jelenség, napirigmus, saját, troll, vers gyerekek, szokásrend 1 Comment

Mit málló kőre nem bizol:
mintázd meg levegőből.
Van néha olyan pillanat
mely kilóg az időből,

mit kő nem óv, megőrzi ő,
bezárva kincses öklét,
jövője nincs és multja sincs,
ő maga az öröklét.

Mint fürdőző combját ha hal
súrolta s tovalibbent –
így néha megérezheted
önnön-magadban Istent:

fél-emlék a jelenben is,
és később, mint az álom.
S az öröklétet ízleled
még innen a halálon.

31 augusztus 2013

A macska

Régi cucc 2004 csodálatos tavaszáról. Formajáték, érdekessége, hogy kétnyelvű, magyar és longwer – utóbbi gyerek- és fiatalkorom Nagy Művéhez tartozó mesterséges nyelv.

Ta Mau

Duttu yefulyasit ë-dene dilindu
Ngélahet ilqad ë-yan.
Linna dulamyiah, iriweso wissu
Naltopelinnahëan.

Dussorayan ziya silisaya siwyel,
Hyelqo Yah ù ta nagand.
Yanwa Tehennad ë-Runimau, sirwe
Dumtopetendwo hanyan.

A Macska

Négy puha mancs dobog, ide-oda surran
Büszke vadász, kicsi Rém.
Éjszaka vándora, szeme tüze lobban,
Zöldarany esteli fény.

Éjfeketén sürü csilivili bunda,
Holdragyogás tetején.
Itt jön a Hűtlen, a pici cica, lopva
Tűnik a holnap egén.

magamról, napirigmus, saját, vers gyerekkor, longwer, macska, Pennaman 1 Comment
1 2 3 Next →

rossz világban találták magukat, és vágyódtak egy másik után, ahol a változatosságot nem szükségképp tekintik fenyegetésnek. ábrahám gyermekei voltak ők, akik többet tanulnak a sivatag fölött lebegő sólyom röptéből, mint bármilyen írott vagy még megírásra váró könyvből

Subscribe

Legutóbbi bejegyzések

  • 41
  • Először volt az erdő
  • 08:33 de szeretnék
  • Tell Ḥalab
  • állatok 4 – sün

Legutóbbi hozzászólások

  • hiperkarma - Világanyám - megtanulni élni
  • karma - Világanyám - megtanulni élni
  • megtanulni élni - Világanyám - Most fölfújom – Radnóti
  • János - Tell Ḥalab
  • János - A macska

archives

  • 2018
    • January 2018
  • 2017
    • October 2017
  • 2016
    • October 2016
    • September 2016
  • 2015
    • November 2015
    • September 2015
  • 2014
    • December 2014
    • October 2014
    • August 2014
    • July 2014
    • June 2014
    • May 2014
    • April 2014
    • March 2014
    • January 2014
  • 2013
    • December 2013
    • November 2013
    • October 2013
    • September 2013
    • August 2013
    • July 2013
    • June 2013
    • May 2013
    • April 2013
    • February 2013
  • 2012
    • September 2012
    • August 2012
    • July 2012

Címkék

A Gyűrűk Ura civilizáció eszme eső formagyak fqqdk férfi gwais-i-Tolkīnionnas harag identitás internet intertext jelenség Kassák Lajos Kemény István közélet Leguánember macska Manifesztum nosztalgia nők pepita ofélia sajtószabadság suhanc Sylvia Plath szabadritmus Szauron szerető szocializmus szokásrend szomorúság szép színek születésnap szülők Szürke Gandalf találmányok troll tábor varjú vers világ viszonyrendszer Weöres Sándor állat

Meta

  • Bejelentkezés
  • Bejegyzések hírcsatorna
  • Hozzászólások hírcsatorna
  • WordPress Magyarország
© Copyright 2014. Theme by BloomPixel.
Világanyám
WordPress Magyar Közösség Sablon: GoBlog.