Bartók Görgy limerickjei
Van egy arc, a lakhelye Szíria.
Vagyis volt, de többé nem bírja.
Vagyis egy millió.
Migránsnak lenni jó!
Már mifelénk ez a hír jÁrja.
Magazin-izma büszkeség,
de ha a munka nagyja jön
– köszönet érte nem dukál –,
valahogy ott sosem tolong.
Évának
Gyűlölöm azt, aki fellengzős és indokolatlan
nagybetü-hadseregét egzecirozza vadul,
repked a Hölgy, meg a Nemzet, a pátoszból ki se látszunk.
Megkérdőjelezem – fel sem fogja, miért.
(ikerrácsoságy-apróhirdetés margójára)
Így szól a törvény a falanszterben:
hogy nehogy veszély lehessen
egyik a másra, vagy épp leessen,
minden kis majom rendben
este nyolckor aludni menjen,
feküdjön síri kus szépen el csendben
fertőtlen fehér ketrecben.
Read More
Ilyen az ember, (mindig ezt mondja),
szebbre, többre vágyik, (élhetőre, jóra).
Nő a színvonal, (mint farkán a gomba),
a rosszakat lőjük néha csak (halomra).
Nem mondom, hallgatom. Nem leszek geci.
Önelégültségét csak úgy leplezi,
mint hús-templom rothadó falát
a sebtében felvakolt mosoly. Rettenet:
végül az értelem számolta fel magát,
nem kellett hozzá kormányrendelet.
Megint egy vénasszony.
Morcosan körülkeringve,
lassan kérődzött a nyűgén,
én meg mint a jámbor űrlény
néztem rá, mi lelte.
Végül kilehelte:
Az ön gyermeke
az utcán!
póráz nélkül!
sétál!
Ez nyilván szabályellenes
és erkölcstelen,
hisz mivé lesz így a kis lelke!
Read More
itt vagyok itt vagyok
tegnap születtem holnap meghalok
senki nem ismer engem
senki nem ismer mégis mindenki
a hasznát keresi bennem
legyen adó a királynak
istennek legyen hálapénz
vicsorgó banyának bérlet
de engem inkább köszönöm köszönöm
hagyjon ki magából az élet