kutya
hazaérek, kiviszem a kutyát,
kimenni elfelejtek.
kétfelől lepisiljük a bokrot:
időtlen összhang.
macska
néha kizárod a macskád,
körbevekengi a házat,
hiába hív, nem veszed fel,
végül a fészbukon ír rád.
Régi cucc 2004 csodálatos tavaszáról. Formajáték, érdekessége, hogy kétnyelvű, magyar és longwer – utóbbi gyerek- és fiatalkorom Nagy Művéhez tartozó mesterséges nyelv.
Ta Mau
Duttu yefulyasit ë-dene dilindu
Ngélahet ilqad ë-yan.
Linna dulamyiah, iriweso wissu
Naltopelinnahëan.
Dussorayan ziya silisaya siwyel,
Hyelqo Yah ù ta nagand.
Yanwa Tehennad ë-Runimau, sirwe
Dumtopetendwo hanyan.
A Macska
Négy puha mancs dobog, ide-oda surran
Büszke vadász, kicsi Rém.
Éjszaka vándora, szeme tüze lobban,
Zöldarany esteli fény.
Éjfeketén sürü csilivili bunda,
Holdragyogás tetején.
Itt jön a Hűtlen, a pici cica, lopva
Tűnik a holnap egén.
A Lóri macskája újságíró,
körbekémlel, a cuccomban kotorászik,
kérdezi a cipőmet, miféle lény vagyok.
Nem tudom, bejöhet-e ide egyáltalán,
a macskás bácsi meg alszik mint az ördög,
meghúzom a farkát, arra csak tán felébred,
mint a régi szép idők – de hiába,
így hát, a biztonság kedvéért,
kitessékelem.