Na ez az a könyv, amin konkrétan kettő percenkét baszom fel magam, pedig tényleg jóindulattal próbálok viszonyulni hozzá, hogy na a következő tíz oldal hátha jobb lesz.

Gyerekek. Nem gondoltam, hogy valaha le fogom ezt írni (ami nem igazán tetszik, arról többnyire nem írok), de ez egy szar.
Ad egy. Ne írjunk már úgy gyerekkönyvet, hogy elképzelt nyegle tizenévesek fogalmazási szintjét próbáljuk reprodukálni, mert abból csak erőltetett, mindenki számára élvezhetetlen szöveg lesz. Inkább akkor írjunk egyszerű nyelven irodalmi típusú szöveget. Úgy működnek a klasszikus állatregények is. Lehet írni szlengben, de akkor az meg legyen élő, lüktető köznyelv, vicces és közönséges, mint egy repszám (az is irodalom egyébként), az meg akkor ne finomkodjon (és akkor vállaljuk fel, hogy underground lesz, decens középosztálybeli Felelősszülők nem fogják halomra vásárolni).

Read More