K. O.-nak
Először csak nem lehet írni neked,
gondolom, rám haragszol,
vagy új-zélandra szöktél kecskepásztornak,
a magunkfajtával néha előfordul,
közben látom, a patkányok
menekülnek a süllyedő posztról,
amihez utoljára szóltál.
A blogod áll még, törékeny kontinens,
abszolútumnak hisszük, aztán elfelejtjük
menteni a menthetőt,
a képeket,
az utalások formátlan csonkjait –
archívumokból, innen-onnan még
pillanatokra rekonstruálhatunk,
de a legbőkezűbb helyről is
egyszer kilomtalanítanak.
Mire száz év múlva egy történész
fosszíliákból összerakna,
humusz és nyelv leszel egészen,
vagy legfeljebb, ha a nyomás elegendő,
szénné és mémmé válsz.
Nagyon tetszik!