Kukacoskodó könyvkritika.
Azt elöljáróban hozzá kell tennem, hogy ez a szegény regény, a Bábel fiai több szempontból is belenyúlt a témáimba, amivel kapcsolatban toronymagasak az elvárásaim. A háromnegyed gyerekkoromat ókori kultúrával és történelemmel (meg civilizációkritikával) töltöttem, és még mindig eléggé felvillanyoz. Mostanában van projektem is, ami érinti őket. Érdekel, hogy mások hogyan nyúlnak az témához és szerettem volna egy nagyon jó regényt olvasni.
Sok szempontból kaptam egy egészen jó regényt, ami felkeltette az érdeklődésemet, és bosszant, hogy mégsem annyira jó, mint lehetett volna, és meg akarom érteni, miért érzem így. Meg én ilyen szőrözős állatka vagyok, és jól esik.
Először is a jó dolgok: történet belső logikája rendben van, a cselekmény világos, sodró, a stílus élvezhető és sima. Összességében ez egy jól megírt könyv. Megvolt a végére az érzelmi bevonódás is, meg is indított, az is rendben. Nagyon rendben van az érzékletesség, meg lehet benne szagolni mindent, a megvakuló srác ábrázolása is príma. Minden, amit belédvernek az írástechnikai könyvek a drámai szerkesztéstől a karakterábrázolásig, az nagyon szépen meg van tanulva és készségszinten alkalmazva. Innentől már csak a deviszontokat mondanám.
