Reflexió a Somnakajról (Budapesti Tavaszi Fesztivál).

Nagyjából másfél hónappal ezelőtt megnéztem a Somnakaj nevű – mit is mondjak? musicalt? eklektikus romoperát? Az ajánlókban „roma etnoballada” meg „zenés roma sorsjáték” néven fut, de bevallom ezzel én nem lettem kisegítve. Ez alapján én valami misztikus, komplex, de legalábbis tudatosan felépített mondanivalóval rendelkező, zenei betétekkel megtűzdelt színművet vártam, a darab azonban inkább egymáshoz alig kapcsolódó dalok sorozata éppen csak annyira nyakonlöttyintve történetszósszal, hogy ne feküdje meg nagyon az ember gyomrát.

Az előadás után rengeteg gondolat és kérdés rajzott föl bennem, de mert vegyes érzelmeim voltak az előadással kapcsolatban és nem voltam benne biztos, hogy akarok ezekről írni, sokáig halogattam, hogy leírjam őket. De aztán, mivel láttam, hogy az interneten néhány konzerv-ajánlószövegen kívül alig van róla reflexió, úgy döntöttem, hogy megpróbálom összeszedni, ami eszembe jutott.
Amúgy akinek felkeltettem az érdeklődését, vagy szeretné ellenőrizni az észrevételeim helyességét, az hétfőn (jún23) este még megnézheti a Müpában.
Read More