[a molnárpé szólt hogy menjek civilkedni emlékműügyben és vigyek szöveget, merazjó:) tehát helyszín: szabadság tér, közönség: odagyűltek]
na, ha már úgyis itt vagyunk a közelben, átmehetnénk a kossuth térre szólni a szakiknak, hogy kéne már az országnak valami új történelemszemlélet.
de tényleg, igazán csinálhatnának egyet végre, szerintem hiánycikk.
össze is írtam az ötleteimet.
ez a új történelemszemlélet, vagy ha úgy tetszik, közös mitológia –
hívhatnánk úgy mondjuk, hogy a Nemzeti Önigazolás Rendszere –
három fő részre osztaná a magyar időszámítást:
első: A Régiszépidők. ez a magyar nép zivataros és dicsőségességes századait jelenti.
jellege természeténél fogva és elidegeníthetetlenül magyar, nemzeti és hagyományos, mondhatni ér-ték-ter-rem-tő.
időtartama megközelítőleg ezer év, és megközelítőleg a jelen emlékmű által leképezett sajnálatos eseménysorig tart.
második: A Sötét Kor
dióhéjban az az időszak, amelyet Magyarország náciszovjetliberálmultista összeesküvéssorozat áldozatává válása jellemez.
van benne megszállás, elmúltnyolc-, húsz, és hetvenév, mindenféle zaftos bonyodalom, de a végén a hangulat fülkeforráspontján a sötétség elpárolog és katarzisszerűen győz Az Igazság, és felvirrad a harmadik korszak, Az Új Aranykor hajnala, ami a magyar népi kultúra újrafelvirágzásával és a dicsőségességes korszakok visszatérésének ígéretével kecsegtet.
(ez van most, ha minden igaz.)
ez már így egészen kerek és befogadható, nem?
lehetne belőle valami jó kis epikus trilógiát forgatni, ami bemutatná a Vezér és a Nép archetypikus küzdelmét a Gonosz Birodalommal szemben.
és akkor mindenki jól megtudná az igazat, miszerint mi minden rosszmájú híresztelés ellenére jók vagyunk és nem tehetünk semmiről.
mert mi tényleg nem tehetünk semmiről. hát nektek kell magyarázzam?
nem tehetünk semmiről, nem tehetünk semmiről, nem tehetünk semmiről,
[iskolaiversmondóhangsúllyal és -mosollyal]
csupa jóság | ez a nemzet | és csak a birodalom álnok,
aki mást mond | a fejére | tojjon a turul ezer átkot.
nekem csak az nem fér a fejembe amúgy,
hogy ha itt mindenki olyan ártatlan, mint a ma született angyal,
akkor mi magyarázza azt, hogy valahányszor
lementem a szuterénbe megnézni a vízórát,
olyan büdös volt lenn, mintha hetven éve ott rohadna valami.
aztán végül egyszer csak erőt vettem magamon, kinyitottam a pinceajtót, és bazmeg kiesett belőle egy csontváz –
oké, hogy jó esetben csak egy ottfelejtett szökevény zsidó, és akkor mondhatjuk, hogy jócselekedet kipipálva erre az évszázadra, tudom a szándék a fontos –
de ha jól megnézem, inkább a gyanúsan nyilasegyenruhás dédipapám lehet, akit eddig még csak levágott szélű fénykép szélén láttam.
vagy az is lehet, hogy a tiéd.
ha már itt tartunk, tényleg, valaki nem hagyott véletlenül egy gyanúsan nyilasegyenruhás dédipapa formájú csontvázat a pincémben?
mert hogy nekem semmi közöm hozzá, az egészen biztos.
[tempósan, ritmikusan]
semmi közöm hozzá, semmi közöm hozzá,
sírja az angyal, nézi az ország
aki nem hall, annak lefeliratozzák
szimpatikus figura, figyeled a tévén
de figyeld meg, még a végén,
kiderül hogy annyira mégsem áldozat
rádküldi a szárnyas fejvadászokat
megagyal és elvisz, befizet a vonatra
lehessél te is luxuslágerturista.
de csupa szeretet a nemzet | és csak a birodalom álnok,
ne feledd | hős a hóhér is | na jónapot, boldog évfordulót kivánok.
Hozzászólás