látod, hogy mélyül köztünk a
tudodmi, és nem lehet megtörni
finoman vagy szépen.
ma nagy itt a tömeg, de
mégis félek, hogy elfutsz,
és te is félsz, pedig szinte

egyszerre mozdulunk, csak
egy félmosoly a spion.
(nevetsz; tudod, hogy már értem.)

az utcán ömlik az eső,
felszabadulunk, ahogy a kajla
lépcső zuhan talpaink alatt.
ledobáljuk egymásról az ázott
ruhákat, és végül összenéznek
a füsttől sárga szobafalak.

(úgy alszunk el, hogy tudjuk;
csak részeg libabőr rezeg
mindkét paplan alatt.)